2012. augusztus 7., kedd

Kőkemény nő, már amúgy férfiasan

Figyelem! Az alább közölt képek mindegyike a Longeron Galeria és Alekszandr Sumcov tulajdona!

Ahogy belebotlottam grafikáiba, rögtön megszerettem szomorú, megnyúlt színekkel teli világát, s bár azonnal láttam a nevét, nem tudtam társítani a férfinevet a nőies alakokkal. (Tudvalevő, hogy az orosz nevekről ránézésre meglehet állapítani, hogy férfi vagy női név e, hiszen a női nevek végére mindig odabiggyesztenek egy a-t vagy já-t, hogy beleilljen a ragozásba.) Szüleink generációjába tartozó (1967-ben született Omszkban) kortárs grafikus, akvarellel dolgozik. Munkáit magyar viszonylatban Szegedi Katalinéhoz tudnám hasonlítani. Csak jobban meg kell nézni a képeket, s rögtön észre lehet venni a temérdek nőiség között azt a pár vonást, ami rögtön markánssá teszi a képet.
Arus Vocmus néven lett ismert (Аруш Воцмуш), essel és cével ejtve (á er u es, vé o cé em u es), ami eredeti neve, a Sura Sumcov (Шура Шумцов) megfordítása. (A Sura az Alexandr becézése.) Szibériában született, a fehérség kellős közepére, ez a fehérség mintha örök nyomot hagyna összes akvarelljén: nagy fehér terek, melyek sosem üresek, mindenki érzékelheti telítettségüket.
Az egyetemet Krímen végezte, a Fekete-tenger, tengermotívum, hajók és kikötők témája sorra vissza- és visszatér nála.

Egyes grafikái mesébeillő könnyedséggel ábrázolják mindazt a csodát, ami a fejéből épp kipattan.

Máskor mintha a századelőbe, a belle époque-ba kalandozna, megszokott kecsességgel festve meg a gőzösöket, teáscsészéket és lovakat.
 
Városi témájú képei is ugyanerről a dinamizmusról árulkodnak.

Ahol felbukkan a nő, ott van a fanszőrzet, a nagy combok és a pajzán harisnyakötők hada is. Nehogy azt mondjuk rá, hogy csak nőiesség jellemzi!

Nézzetek meg még több akvarellt itt, itt és itt, és grafikát itt!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése